A család szerepe a pályaválasztásban - Orientify BLOG

A család szerepe a pályaválasztásban

Ahhoz, hogy a továbbtanulásra készülő fiatal hasznos tanácsot kapjon a szüleitől, gyakran nem elég egyszer leülni vele a felvételire való jelentkezés előtt. Fontos a családi minta, a rendszeres beszélgetés és természetesen a bizalom. De kihez fordulhat még a bizonytalan, esetleg már szorongó diák?

Amikor a gyermek általános iskolából középiskolába lép tovább, a szülői ráhatás még igen élénken jelen van, a legtöbb esetben ők döntik el a fő irányt. Szerencsés esetben a gyermekükkel egyeztetve, az ő érdeklődési körének megfelelően történik a továbblépés. A felsőoktatásba való jelentkezés azonban jóval összetettebb kérdés.

Hármas tagolódás

A világ olyan sokat változott, ma már annyi szakma létezik, hogy nem biztos, hogy a szülő releváns információkat tud nyújtani egy 18 évesnek. Hármas tagolódás figyelhető meg a szülők viselkedésében ennél a témakörnél: az egyik inkább passzív, a másik túltengő, aki túlzottan beleszól a döntésbe, a harmadik pedig az, aki foglalkozik vele, de autonómiát hagy a gyermekének a döntésben. Az ideális eset az, amikor a szülő tudja, hogy támogatni kell a gyermekét, de nem biztos, hogy az ő véleménye a döntő. Azaz: támogat, de kívül marad. 

Az, hogy a szülő milyen hatást gyakorol a gyermekére ebben a témában, már jóval a továbbtanulás előtt eldől. A nevelési stílus ugyanis komoly befolyással lehet arra, miként jönnek elő ezek a témák, ezt módosítani a felvételi előtt már nehezebb. Ha a szülő és a gyermek között partneri viszony alakult ki, akkor a pályaválasztás előtt is hasznos tanácsokkal, kommunikációval állhat a fiatal a felvételi elé.

Tipikus tévedések a szülőktől

Sokakat nyomaszt a pályaválasztási döntés, amit többnyire az ezzel kapcsolatos hiedelmek okoznak. Egyesek azt hiszik, ha nem jól döntenek, biztosan megfeneklik az életük, ha pedig jól, akkor milliomosok lesznek. Ezek a szélsőséges nézetek gyakran a szülőkben is élnek, és ezeket átültethetik a gyermekre is.

Tipikus konfliktus, hogy a szülő egészen más pályát képzel el a gyermekének, mint amit ő gondolt el magának. Gyakori eset, hogy az orvos-, tanár-, mérnökszülő ugyanazt a szakmát szánja gyermekének, amit ő is csinál. Ez a kérdés lehet érzelmi – „mindenki ezt csinálta a családban” –, de akár egzisztenciális is. Utóbbinál például családi gazdaságra vagy cégre, orvosi praxisra gondolunk. Mindkettő sok feszültséggel jár, de mindkettőt fel lehet oldani. Hogyan? Kommunikációval.  

A másik véglet a „csinálj, amit akarsz, nem szólok bele” hozzáállás. A kettő közötti átmenet lehet az, ami működhet. Ezt nevezhetjük az útkeresés módszerének, amikor A, B és esetleg C tervet is kidolgoznak a szülők a gyermekkel együtt. 

Ehhez azonban el kell fogadni, hogy mindent újra lehet kezdeni, és sosem késő váltani. Ha valaki nem 23, hanem 24 évesen szerez diplomát, azzal semmi gond nincs – ezt azonban sok szülő nehezen fogadja el. 

Az is gyakori a szülőktől, hogy túlértékelik a gyermekük képességeit, és azt gondolják, hogy mindenben jó, bármilyen egyetemre mehet, minden pályán megállja a helyét. Ilyen gyermek valószínűleg nincs, hiszen az egyéni érdeklődés és a képességek behatárolják a lehetőségeket. Mint minden eddig említett esetben, a fiatallal való beszélgetés, a valós képességei, motivációi, érdeklődési körének megismerése ezen is nagyon sokat segíthet. 

Természetesen a szülők a legjobbat akarják gyermeküknek, kiszámítható útra vágynak, aminek a vége a sikeres, boldog élet. El kell azonban fogadniuk, hogy gyermekük olyan döntés előtt áll, amit neki kell meghoznia.

Mit tehet a felvételiző?

„Jó vagyok matekból, ezért valamilyen mérnök szeretnék lenni”. Gyakran hallott mondat a fiataloktól, ami nem elég a felvételi előtt. Két dolog kell ahhoz, hogy ebből a kiindulópontból valaki eredményt érjen el: a mérnöki területek ismerete és az önismeret. Több mint 30 féle mérnöki pálya létezik, így nem könnyű kiválasztani, ezek közül mi érdekelheti őket. A bolognai rendszer megkönnyítette a váltás lehetőségét, tehát menet közben is lehet váltani, ha valaki számára nem megfelelő szakon kezdett. 

Fontos tippünk a pályaútinterjú. Mégis kivel? Hát a szülőkkel! Érdemes feltenni nekik a kérdéseket: Mi akartál lenni, ki befolyásolt téged? Egy ilyen beszélgetés a szülőknek is rendkívül hasznos lehet, hiszen növelheti az empátiát a téma iránt, de leginkább a gyermeknek segíthetnek a példák. 

Érdemes megvizsgálni, hogy mit jelent a munka a szülőknek? Szeretik azt? A gyermekek a mintákból tanulnak: ha azt érzik, hogy a szüleik számára nyűg, teher az életüknek ez a része, akkor téves elképzeléseik alakulhatnak ki a munkáról. Ha pedig szeretik a munkájukat, akkor inkább pozitív élményeik alakulnak ki a karrier témaköréről. Előfordulhat tehát elutasítás, de akár túlazonosulás is. Ami fontos: a munka lehet örömforrás, de nem életünk egyetlen és kizárólagos eleme.

A témához hozzátartozik, hogy minden család más és más, nem mindenhol a klasszikus családmodell működik. Egy gyermek megtalálhatja a pozitív vagy éppen negatív mintákat egy féltestvérnél, családi barátnál, pedagógusnál, de éppen egy más közösségnél is. A fontos maga a jó példa, amiből tanulni lehet.

Munka vagy önkénteskedés

Ha semmi sem működik, ha nincs elképzelés, ha nem vették fel a jelentkezőt a megjelölt szakra, akkor sincs veszve semmi. A továbbtanulás kezdődhet egy évvel később is, addig pedig dolgozni vagy önkénteskedni is lehet – ha a helyzet engedi, akkor akár külföldön is. 

Nyugodtan ki lehet próbálni néhány utat. Elrontani nem lehet: az újrakezdés lehetősége mindenki számára adott. Minden tapasztalatot fel lehet használni később. Összefoglalva: nem a siker tesz boldoggá, hanem a boldog ember lesz sikeres.

Ha még mindig nagy a bizonytalanság a felvételi körül,
az Orientify Karrierajánlója segít a döntésben:
https://www.karrierprofil.orientify.hu/