Orientify BLOG - Csak minden ötödik fiatal tudja biztosan, mit szeretne dolgozni

Csak minden ötödik fiatal tudja biztosan, mit szeretne dolgozni

Döntésképtelenség. Röviden így foglalható össze, hogy a képzésben lévők harminc százaléka nem tudja, mihez kezd majd a tanulmányai után. Friss, reprezentatív kutatásunkból az is kiderül, hogy a középiskolásoknál ugyanez az arány: a 17-18 évesek harmada nem tudja merre tovább érettségi után.

A középiskolások és a 18-30 év közötti képzésben lévő fiatalok körében is 30 százalék azoknak az aránya, akiknek nincs arról elképzelésük, hogy mit kezdjenek az aktuális tanulmányaik alatt szerzett tudásukkal, milyen munkában tudják hasznosítani a tanultakat. Azaz, a képzésben részt vevők nem tudják megmondani, milyen pályát látnak maguk előtt, a középiskolások pedig azt nem, hogy hol tanulnának tovább.

Nem tudják merre tovább

A Képzésben lévők pályadöntési bizonytalansága című kutatásunkban 635 középiskolást és 1210 felnőttet kérdeztünk meg a témában, utóbbiból 474 volt felsőoktatási képzésen lévő egyetemista vagy OKJ-s képzésben részt vevő fiatal. A minta érdekessége, hogy a 474 ember a képzés mellett dolgozott is. 322 egyetemista kevesebb mint heti 40 órát, a 152 OKJ-s képzésen részt vevő pedig ennyit, vagy ennél többet.

Többek között arra voltunk kíváncsiak, van-e valamilyen irány a fiatalok fejében arról, milyen területen fognak majd dolgozni, tudják-e kihez fordulhatnak tanácsért, vagy éppen arra, hogyan hoznak döntéseket. A válaszokból kiderült például, hogy a felsőoktatásban részt vevők mindössze 22,4 százaléka tudja, milyen munkakör való neki, a középiskolásoknál ez a szám 17. Az OKJ-sek és egyetemisták 14,5 százaléka pedig még nem döntötte el, a szaknak vagy szakmának megfelelő területen folytatja-e a pályáját.

A középiskola nem tanít meg dönteni

A legnagyobb arányban az jött ki indokként, hogy fiatalok általában határozatlanok és döntésképtelenek. A középiskolásokat nem készítik fel arra, hogy gondolkodjanak a jövőjükről. Addig látnak előre, hogy az érettségit követően majd be kell kerülniük valamilyen egyetemi szakra vagy éppen technikumba. Nem tanulnak meg mérlegelni, nem gyakorolják az ehhez kapcsolódó készségeket, nem tudják, hogyan kell alternatívákat kidolgozni és azokból választani. Az erre való felkészítést a középiskolai években kellene megalapozni, ami magában foglalja az önismeret mélyítését, a reális önértékelés megtanulását, az értékek tisztázását, a pályaismeret bővítését, a célok kitűzését, a tervező gondolkodást. Összességében ennek birtoklása jelentené azt, hogy a fiatal hisz a pályadöntési képességeiben, azaz rendelkezik az életpálya-építéshez szükséges pályadöntési énhatékonysággal.

A kutatásunk szerint a magyar fiatalok többsége a mérsékelt magabiztossággal rendelkező csoportba tartozik, tehát ezen pályadöntési készségek fejlesztése mindképpen szükséges lenne. Ez azért lenne fontos, mert az élethosszig tartó pályatervezés korában meg kellene tanulni, hogy az adott helyzetben a rendelkezésre álló információk alapján jól döntsenek, alkalmazkodjanak a következő szituációhoz. Hasznos lenne, ha a középiskola intenzívebben foglalkozna a döntési és alkalmazkodási képességek oktatásával, amelyek a 21. századi munkavállalói készségek között előkelő helyet foglalnak el.

Nincs információ a munkaerőpiacról

Fontos lenne, hogy a fiatalok több életpálya-útvonalban is gondolkodjanak, és megtanulják, hogyan tudnak információkat gyűjteni és rendszerezni a szakmákról, képzésekről, a munkaerőpiacról. Az Orientify Karrierajánló éppen ezt a hiányt igyekszik pótolni. A fiataloknak és a pályadöntés vagy váltás előtt állóknak egy személyre szabott, tudományos alapokra épülő teszt kitöltésén keresztül segít megtalálni a személyiségükhöz leginkább illeszkedő karriert.

A fiatalok döntésképtelenségének sokszor érzelmi okai is vannak: félnek, hogy képesek-e megfelelni egy adott szakma elvárásainak. A másik véglet is jellemző: sokan elképzelnek maguknak egy álomszakmát, de az valójában nem nekik való. Az egyetemi szakok rendszere pedig gyakran nem passzol ahhoz, ami aztán a munkaerőpiacon vár hallgatókra. A szakmák annyira gyorsan változnak, hogy az egyetemek nem mindig tudnak rá rugalmasan felkészülni. Vizsgálni kellene, hogy kinek milyen tanulási motivációi vannak, milyen mélységig akar elmerülni a tanulásban, az alapján kellene bevállalniuk a különböző szakokat. Sokan éveket pazarolnak el azzal, hogy nem volt tudatos, megalapozott döntésük, vagy B tervük.

Az oktatásnak számos kihívással kell szembe néznie, hogy a munkaerőpiac változásait követve folyamatosan meg tudjon újulni és használható tudást adjon azoknak, akik életútjuk során hatszor, hétszer is valamilyen módon és mértékben pályát váltanak. Még a 30-40 évesek körében is jellemző, hogy valami olyat tanulnak felnőtt fejjel, amiről nem állítják meggyőzően, hogy van konkrét haszna a munkaerőpiacon.