Orientify BLOG - Három dolog, ami miatt szoronganak a Z generáció tagjai

Három dolog, ami miatt szoronganak a Z generáció tagjai

Túl sok közösségi média, környezetvédelem, munka – három dolog, ami miatt a Z generáció tagjai szorongást éreznek. Legalábbis az Orientify vendégszerzője szerint: egy 17 éves, névtelenséget kérő gimnazista írt korosztályának súlyos gondjairól.

Nem tudok mindenki nevében nyilatkozni, vagyis írni, de elég sok barátom van, aki hasonlókat érez, mint én. A tanáraink, szüleink közül a legtöbben nem nagyon fogadják el, hogy ennek a generációnak egészen más jellegű problémái vannak, mint az ő korosztályuknak, így aztán túl sok segítségre sem számíthatunk.

Szorongás a közösségi médiától

Miközben ezt a cikket írom, természetesen az internet előtt ülök és minden mondat végén, vagy inkább közben ránézek a Facebookomra. Nem várok érdekes hírt, nincs egy nélkülözhetetlen poszt, amire számítok. Mégis mindig görgetem a falat, nézem az értesítéseket. Egy csomó időm megy el azzal is, hogy céltalanul görgetem az Instagramot és értelmetlen dolgokról csetelek a barátaimmal.

És ettől szorongok, de mégsem tudok változtatni rajta. Nagyon jól tudom, hogy ez mentális probléma, és azt is gondolom, hogy emiatt olykor a depresszió jelei mutatkoznak rajtam. Ráadásul pontosan ez az a gond, amit a „felnőttekkel” lehetetlen megbeszélni, mert nem ismerik el valódi problémaként. A korosztályomban meg kábé mindenki ezzel küzd, szóval egyelőre nem találtam rá megoldást.

A Greta-jelenség, avagy a környezetvédelem

Minden nap és egyre többet foglalkoztat bennünket a környezetvédelem. Túlzás lenne azt állítani, hogy Greta Thunberg a példaképünk, de én magam például felnézek rá, még tüntetni is voltam a felhívására.

Foglalkoztatnak a környezetvédelmi problémák, tájékozódom a kérdésekről. Azonban minél többet tudok ezekről, az annál jobban frusztrál engem. Úgy érzem, hiába gyűjtöm szelektíven a szemetet és vettem rá erre mindenkit a környezetemben, mégsem tehetek eleget. Ez nyomaszt, úgy érzem, a világ egy szakadék felé zuhan, és én nem tehetek ellene semmit.

Mit fogok dolgozni, hol a helyem a világban?

Már a szüleim generációjára sem jellemző, hogy onnan mennek nyugdíjba, ahol elkezdtek dolgozni, de az sem, hogy akár három évnél több időt töltenek el egy helyen. Akkor mit szóljunk mi? Azt sem tudjuk eldönteni, hogy milyen egyetemre menjünk, pedig ez fontos lenne ahhoz, hogy tudjuk, milyen karrier áll előttünk.

Bizonytalanok vagyunk abban is, hogy tudjuk-e teljesíteni az elvárásokat, fogalmunk sincs, hogy néz ki egy munkával töltött nap, a fizetésekről sincs reális képünk. Engem ez a kérdés például annyira nyomaszt, hogy mindig halogatom az utánaolvasást, a tájékozódást, mert úgy érzem, úgysem hoznék jó döntést. Pedig mindjárt itt a február és meg kell jelölnöm néhány egyetemet.

Léteznek megoldások?

Az segít, hogy nem vagyok egyedül, sokan vannak hasonló helyzetben, és ha beszélgetünk erről, akkor csökken a szorongásom. Talán nem baj, ha nem tudok mindent ebben a pillanatban. El kellene hinnem, hogy lehetséges jó döntést hozni, és hogy nem minden a mostani döntésen múlik. Ebben segítene egy biztató hang, ami meggyőz arról, hogy hatással lehetek a jövőmre. Mindegyik témának van szakértője, csak a bátorságomat kell összeszednem, hogy segítséget kérjek tőlük.